Mielőtt kitört a nyári szünet, azt gondoltam, hogy hú, de jó, milyen sok időm lesz végre angolozni a gyerekekkel. Hát, ehhez képest szinte az egyetlen lehetőségem az angolozásra az esti mese. Mindössze napi 10-15 perc, de ha pozitívan állok hozzá, már az is mennyivel több, mint a semmi! :-)

Szinte csak most kezdődött, és már a fele el is telt a nyárnak. Röpül az idő, a gyerekek élvezik a jóidőt, a szabadságot, a kötetlenséget. Rengeteg időt töltenek a szabadban, sokat kirándulunk, zajlanak a jobbnál jobb események a gyerekek életében. Engem meg állandóan furdal a lelkiismeret, hogy jobban ki kellene használni a sok együtt töltött időt az angolozásra is.

Esténként azért szerencsére csurran cseppen egy kis angol a mindennapjainkba. Már megszokták a gyerekek, hogy két esti mesénk van, egy magyarul, egy pedig angolul. Már meséltem Nektek itt és itt és itt és itt néhány angol gyerekkönyvről, amit mostanában nagyon sokat olvasgatunk. Az angol gyerekkönyveink közül a legújabb kedvence a gyerekeknek Judith Kerr: The Tiger Who Came To Tea című műve.

A megragadó történetben egy Sophie nevű kislány éppen vacsorázik az anyukájával, amikor csengetnek. Egy tigris érkezik a családhoz, aki az égvilágon mindent megeszik, ami az útjába kerül, mindent megiszik, amit csak lehet, még az összes csapvizet is, így Sophie már fürdeni sem tud, majd jóllakottan távozik. Amikor Apa hazaér, mivel nem maradt otthon ennivaló, együtt elmegy a család egy étterembe vacsorázni, majd másnap jól bevásárolnak, hogy legyen otthon ennivaló. Vesznek egy nagy konzerv tigriseledelt is, arra az esetre, ha a Tigris újra meglátogatná őket, de a Tigris nem jön többé.

Ez a mese immár 44 éve nagy sláger az angol gyerekek körében, először ugyanis 1968-ban jelent meg. A sikere viszont azóta is óriási. A mese azután született, miután az írónő elvitte az akkor 3 éves gyermekét az állatkertbe, és esténként ezt a történetet mesélte a gyermekének. Állítólag egy teljes évig csiszolódott a történet, mire papírra került.

S hogy miért nagyszerű a mese angolozás szempontjából?

• mert a történet garantáltan magával ragad minden gyermeket a képzelőerejüknek köszönhetően
• mert a megértést gyönyörű illusztrációk segítik, amit egyébként maga Judith Kerr készített
• mert tele van hasznos szavakkal, elsősorban a konyhából (tea, sandwich, bun, biscuit, cake, milk, teapot, saucepan, fridge, cupboard, orange juice, etc.) (Máténak ma például a beer volt az újdonság! :-) )
• mert egy újabb nyelvtani szerkezetet tanulhatnak meg belőle a gyerekek észrevétlenül, mikor találgatunk, hogy vajon ki csengetett (it can’t be the milkman, it can’t be the boy from the grocer, it can’t be Daddy)
• mert a mese hosszúsága éppen akkora, ami ideális egy összekuporodós angol esti mesének

Ha az összekuporodós mesélés érzést nem is élhetitek át, de legalább magát a történetet meg tudjátok nézni ezen a videón:

Remélem tetszett a mai esti mese.

Jó éjszakát! Sweet dreams!