Lassan egy hónapja lesz annak a szombati napnak, amikor megrendeztük az I. Baba Angol Fesztivált. Azóta számtalan pozitív visszajelzés érkezett hozzám is, és a többi szervezőhöz is, és elmondhatjuk, hogy nagy sikere volt a rendezvénynek. A mai napig jönnek még e-mailek, amikre ígérem, ahogy időm engedi, válaszolni fogok. Most viszont örömmel jelentem be, hogy több helyen megjelentünk a nyomtatott sajtóban is.

Az első nagy meglepetés hétfőn ért, amikor a BEBE ANGOL foglalkozás kezdete előtt pár perccel az egyik anyuka a kezembe nyomott egy újságot ezzel a kísérő szöveggel: "Nézd Betti, ezt Neked hoztam... a férjemet felismerték a kollégái, és a munkahelyén tőlük kaptuk ezt a példányt."

A XIII. kerületi Hírnök 2013. április 18-án megjelent számában közel fél oldalon tudósítanak röviden, de lényegre törően az I. Baba Angol Fesztiválról, melyhez a férjem egyik jól sikerült fényképét is hozzáillesztették, rajta négy-öt kis BEBE ANGOL-os tanítvánnyal.

A másik nagy meglepetés a ma megjelent Hetek - Országos Közéleti Hetilap kétoldalas cikke, mely igencsak részletesen mesél a Baba Angol Fesztiválról, és mindarról, amit lényegesnek tartottunk elmondani a korai nyelvtanulásról.

Nagyon tetszik, hogy az első újságnak a kissé szenzációhajhász címe után itt most Annamari mondata lett az újságcikk címe: "Anya, én hogyan tanultam meg angolul?" Ebben szerintem minden benne van.

Ebbe a cikkbe azért került egy félreérthető mondat is, amit most gyorsan szeretnék pontosítani. Idézem a bekezdést:

"A tanulás alapja az utánzás, mindeközben tudatalatti folyamatok is végbemennek az agyban. A gyerekek maguk fedezik fel a nyelvet, s gondolkodásuk egyre rugalmasabbá válik - fejti ki Buzáné, aki szerint a nyelvtanulás folyamata három szakaszra osztható: az első a csendes időszak, amikor a gyerek csak hallgat. Ranschburg Jenő pszichológus ezt a "szolgálat" idejének nevezi, mert akármennyit szólunk hozzá, a kicsi mégsem válaszol - noha sok mindent megért. "Ezt az időszakot túl kell élni - és semmit sem szabad erőltetni" - hangzik el."

Nos, ami itt sántít, az az, hogy én azt egy percig nem állítottam az előadásomban, hogy Ranschburg Jenő a korai nyelvtanulással kapcsolatban bármit is nyilatkozott volna, ő sohasem nevezte az első, csendes vagy néma szakaszt "szolgálat"-nak. Az előadásomban az hangzott el, hogy a korai nyelvtanulásban a szülő szerepét ebben a "fárasztó", pozitív visszajelzésekben még nem túl gazdag csendes korszakban picit úgy kell elképzelni, mint ahogy Ranschburg Tanár Úr beszélt a szülőkről több könyvében, előadásában, és online cikkeiben, amikor azt állította, hogy az anyai szerep a baba első évében egy 24 órás "szolgálat". Én voltam az, aki az előadásomban egy kis párhuzamot vontam Ranschburg Jenőnek a szülői szerepről alkotott elképzelése, valamint a szülőnek a korai nyelvtanulásban betöltött "szolgálata" között. Ahogy a baba első évében az anyuka mindenféle jutalom nélkül teszi a dolgát, szolgálja a gyermekét, ugyanúgy biztosítja a szülő mindenféle jutalom nélkül az első, csendes korszakban a gyermeke számára az angol nyelvű ingereket. A jutalom mindkét esetben csak jóval később jön: a Ranschburg-féle "szolgálat" után a 2-3 éves mosolygós, kiegyensúlyozott gyerek, aki már láthatóan, érezhetően viszonozza a szeretetet, törődést, amit kap; valamint a "Buzáné-féle szolgálat" után az a kisgyerek, aki az idegen nyelv tanulása közben átlépi a csendes korszakot, és végre valahára megjelennek az első szavak, kifejezések, mondatok angolul, és láthatóan, érezhetően egyre többet és többet ért és tud a gyermek angolul. Mindkét esetben a jövőért "dolgozunk", nem a jelenért.

Tudom, nem könnyű az újságíróknak sem, hiszen sokszor kötött karakterszámba kell besűríteni nagyon sok információt. Ettől az apróságtól eltekintve a Hetek cikke igazán fantasztikusra sikeredett, amibe szerintem sikerült nagyon sok információt szakmailag igen magas szinten bezsúfolni, mégis úgy gondoltam, ezzel a kis kiegészítéssel talán sikerül elejét vennem további félreértéseknek.

A teljes újságcikket itt és itt tudod elolvasni.

Ha tetszett a cikk, oszd meg!