Ezeknek a kártyáknak eredetileg az lenne a lényege, hogy a képeket egymás után lapozgatva, ismétlődő periódusok segítségével rögzüljön az információ. Tehát például ha adott 5 kártya (1.kutya, 2.macska, 3.egér, 4.ló, 5.szamár), akkor a képeket az adott sorrendben (12345) felvillantva, és hozzámondva az állatok neveit, majd ezt újra és újra ismételve (12345 12345 12345), rögzül az információ, jelen esetben az idegen nyelv (dog, cat, mouse, horse, donkey).
Ezen az elven alapszik a Say What You See sorozat is, mely arra ösztönzi a kisgyerekeket, hogy együtt mondják, mit ábrázolnak a felvillanó képek.
Say What You See - Animals
Say What You See - Animals (with words)
Say What You See - Transport
Say What You See - Bugs
Először, mikor ezeket a kisfilmeket láttam, teljesen ledöbbentem. Napokig azon gondolkodtam, mi értelme van így tanítani az angol vagy amerikai gyerekeket az anyanyelvükre. Elképzeltem, ahogy mondjuk a Minimax csatorna ezt sugározná magyarul, és azon tűnődtem, ez a műsor vajon milyen reakciókat váltana ki az emberekből. Nem jobb, ha a gyerek a való életből, dalokból, mesékből, képeskönyvekből tanulja meg a mindennapi tárgyak, állatok neveit?
Mindenesetre mi jól jártunk ezekkel a kisfilmekkel, mert valami csoda folytán a gyerekeknek nagyon tetszik, tapadnak a képernyőre. Ők viszont ezzel legalább idegen nyelvet tanulnak! Vagy csak azt élvezik, hogy ezeket már mind tudják az angol gyerekdalokból és mondókákból?
A Ti gyerekeiteket mennyire köti le ez?
Én többször próbáltam már ezzel a módszerrel új szavakat csempészni a gyerekeim angol szókincsébe, de mindig hamar sarkon fordultak, mondván, hogy ez unalmas. A BEBE ANGOL foglalkozásokon és itthon mi egész máshogy használjuk a képkártyákat. Hogy milyen ötletesen lehet őket használni a nyelvtanulás során, arról majd legközelebb írok.
Ja, és még egy dolog, a BEBE ANGOL foglalkozásokon a kártyák tulajdonképpen csakis azért vannak, mert így a legkönnyebb bezsúfolni a termet a való életből vett dolgokkal, olyanokkal, amik a gyerekek érdeklődésének megfelelnek. Minden kártyán egy-egy angol gyerekdal vagy mondóka "főszereplője" áll, tehát a leglényegesebb dolog, amit a mondóka vagy a dal segítségével meg szeretnénk tanítani a gyerekeknek. Az már csak hab a tortán, hogy így a gyermek nemcsak azt az egy szót tanulja meg izoláltan, hanem szófordulatokat, nyelvtani szerkezeteket, intonációt, stb. Ezáltal pedig egy-két hónap alatt teljesen nyitottá válik az angol, mint idegen nyelv befogadására.
Először is köszi, Mikkromakka, a tartalmas hozzászólásokat, és a hasznos információkat! Teljesen igazad van, ezekkel a képfelvillantásokkal tulajdonképpen bármit meg lehet tanítani a kicsiknek (de talán még a felnőtteknél is jól működne a dolog). Hihetetlen módon leköti a kicsiket, szinte odatapad a szemük, és már be is ivódott a sok újdonság. A kisgyerekek (ahogyan az a BEBE ANGOL foglalkozásokon is jól látszik), csak nagyon rövid ideig bírnak egy dologra koncentrálni, és ez a képfelvillantós módszer éppen erre alapoz. Csak éppen itt Magyarországon mi nem ehhez vagyunk szokva, és picit furcsának tűnik a dolog. Viszont teljesen igazad van, mi, akik az angolt idegen nyelvként tanuljuk, csakis profitálhatunk belőle, ugyanúgy, mint például az általad említett Barney and friends sorozatból, ami szintén nagyon leköti az én gyerekeim figyelmét is. Hozzáteszem, nekem személy szerint először a Barney is egy picit "túlmagyarázós", "túl iskolaszagú" volt, és ha magyarul kellene néznem, még lehet, hogy idegesítene is, mert mi nem ehhez vagyunk szokva, de az amerikaiak teljesen máshogy tanulnak és tanítanak, és ez látszik már az ilyen kicsiknek szóló műsoraikon is. A lényeg azonban tényleg az, hogy használjunk ki minden ilyen lehetőséget, mert a mi gyerekeink fantasztikusan sok dolgot tanulhatnak angolul, hála ezeknek az angol-amerikai gyerek tévéműsoroknak. Mégha néha meg is rándul a szemöldökünk a cultural difference miatt. :-)
Még valami eszembe jutott: mind az USA-ban, mind Nagy-Britanniában iszonyat sok a bevándorló és azok gyermekei, pl. az usa-ban állítólag már több a spanyol ajkú, mint az angol. Ezek a filmecskék nekik is sok segítséget nyújtanak biztos. A legtöbb kisgyerekeknek szóló angol műsor amúgy is elég nagy hangsúlyt fektet az egyes szavak, az ábécé és a számok súlykolására, pl. a Szezám utca, a Barney is, pedig elvileg azok is a helyieknek készültek. Éljenek az olvasztótégely országok, mert így mi is részesülünk az áldásból. :)
Vitatkozni szabad? :)
"Nem jobb, ha a gyerek a való életből, dalokból, mesékből, képeskönyvekből tanulja meg a mindennapi tárgyak, állatok neveit?" - írod, s hogy mi értelme van az anyanyelvet ilyen kártyákkal _is_ tanítani? Ha azonban ez igaz, akkor rögtön felmerül a következő kérdés: mi értelme van az idegen nyelvet ezzel a módszerrel (is) tanítani? hiszen azt is lehet mesékből, dalokból, képeskönyvekből, a mindennapi életből tanítani, egyszerűen angolul vagy egyéb nyelven kell elmondani, amit egyébként magyarul mondanánk, vagy amit tegnap magyarul mondtunk ugyanebben a szituációban.
A kártyafelvillantás módszere amúgy az amerikai Doman-féle módszer egyik fő eleme, eredetileg agysérült gyerekek számára találták ki az agy stimulálására, (újra)tanítására, aztán látva az elért eredményeket, egészséges gyerekek tanítására is elkezdték használni.
Persze felmerülhet, hogy mi értelme van a kutyát és a macskát meg a biciklit kártyán mutogatni, amikor ott vannak a kertben amúgy is, de ezeken azért hamar túlvan az ember, és utána már az egyes kutyafajtákat vagy fán és földön fészkelő madarakat vagy a különböző festészeti stílusokat már nehezebb az életből véve tanítani. Hozzáteszem, ha egyáltalán akar ilyet az ember, ez meg mindenkinek a saját választása, a lényeg, hogy ezzel a módszerrel ennyire, sőt ennél sokkal tovább is lehet menni, így már talán érthető a létezése.
Remélem, sikerült hozzátennem a bejegyzés tartalmához. :)
üdv
Évi
Gergő ma mondta ki először egyedül, hogy "ladybird". A gyerekeknek úgy tűnik, ez a módszer is ér valamit. :-)