A múltkori alkalommal ígértem, hogy legközelebb arról írok, hogy mi hogyan használjuk a flashcard-okat a BEBE ANGOL foglalkozáson. Most megpróbálok egy kis ízelítőt mutatni abból, hogy mennyire változatos módon lehet ezeket a képkártyákat a nyelvoktatás során használni, már egészen kis kortól kezdve.

A legkisebbekkel nagyon gyakran játszunk a kártyákkal párosító játékokat (matching games). Van, amikor például az állatos képekhez megkeressük a hozzá illő játékállatot, rátesszük a kártyára, és már készen is van Old McDonald farmja.

A színeket tartalmazó képkártyákat színes csipeszekkel díszíthetjük, majd elénekeljük az I Can Sing A Rainbow című dalt. Ez a feladat nem kis kihívás a 2-3 éveseknek, kiválóan fejleszti a szem-kéz koordinációt és a finommotoros mozgásokat.

Hatalmas öröm a gyerekek számára, amikor előkerülnek a nagy táskából a pecabotok. Szintén az eye-hand coordination egyik remek fejlesztési módja, amikor a kis képkártyákat pecázzák ki a gyerekek a tóból, melyekre előtte gémkapcsokat tűzünk, hogy a horgászbot a mágnesnek köszönhetően "kifogja" a képkártyákat. Ennek a játéknak egy másik variációja, amikor a befőttes üveg tetejébe rögzítjük gyurmaragasztóval a gyakorolni kívánt szavakról a képeket, és azt pecázzák ki a gyerekek. Az egészen kicsiknél ez a verzió azért is jobb, mert a nagyobb tapadófelületnek köszönhetően könnyebben jutnak sikerélményhez.

A nagyobbacskák nagyon élvezik a légycsapós játékot, amikor egy nagy kupac szétterített képkártyából kell a légycsapóval arra a kártyára csapni, aminek a nevét hallják. Itt már nemcsak a tudás, hanem a gyorsaság is számít. Az a győztes, akinek a végén a legtöbb kártyája van.

Szoktunk olyat is játszani, hogy leterítjük a nagy kék pokrócot, az a tó, és építünk rá egy hidat flashcard-okból. A hídon úgy kell átmenni, hogy minden egyes lépésnél megnevezzük a híd darabjait, azaz a kártyákon szereplő dolgokat. Ezzel a módszerrel pillanatok alatt átismételhető akár 10-15 szó is, és észre sem veszik a gyerekek, hogy közben nyelvet tanulnak, hiszen ők arra koncentrálnak, hogy ne essenek be a vízbe a krokodilok közé.

Az ismétlésre egy másik lehetőség, amikor tornyot építünk színes poharak és flashcard-ok segítségével. Ennek is ezerféle variációját lehet kitalálni. A legkisebbekkel csak megnevezzük a poharak színeit, és a kártyákon szereplő dolgokat, ahogy építjük a tornyot, a végén pedig nagy örömmel összedönthetik a gyerekek a felhőkarcolót. A nagyobbaknak, akik már egyre többet tudnak, összetettebb feladványokat, pici találós kérdéseket is lehet feltenni a toronyépítéshez (Pl. Which animal has got 8 legs? - spider, Which animal lives in a kennel? - dog, Which animal has got curly whiskers and goes hop, hop, hop? - rabbit, etc.), és ők választják ki a kupacból a megfelelő kártyát.

Véget nem érő tehát a lehetőségek sora, ahogyan ezeket a színes képkártyákat használni lehet a nyelvtanuláshoz. Mivel állandóan használatban vannak, érdemes már rögtön az elején lelaminálni őket. Egy nagy adag flashcard olyan kincsesbánya a nyelvtanuláshoz, amire nincsenek szavak, a gyerekek számára pedig garantáltan megunhatatlan játék.

Még ezer meg egy dolgot ki lehetne találni a képkártyák játékos felhasználására. Nektek vannak ötleteitek? Esetleg olyan, amit már ki is próbáltatok és működik? A gyerekek emlegetik otthon ezeket a játékokat is?