Mióta elkezdtem a kisgyerekek nyelvoktatásával foglalkozni, visszatérő kérdés a szülők részéről az, hogy nem baj-e, ha a gyerek nem teljesen pontosan ugyanazt a szöveget mondja, ami az angol mondóka, vagy gyerekdal szövege, hanem olykor-olykor megmásítja kénye kedve szerint. Természetesen nem baj! Sőt!

Annak kell örülni, hogy a gyermek mondogatja, énekelgeti a tanultakat. Aztán majd szép lassan, idővel letisztul, kikristályosodik minden, és egy-egy szónak is külön jelentése lesz. A második nyelv elsajátítása kisgyermekkorban pontosan úgy történik, mint az anyanyelv tanulásánál, utánoznak a gyerekek, aztán amikor egy-egy szó több szövegkörnyezetben is előfordul, lassan lassan megértik a részleteket is. A felnőttkori nyelvtanulás esetén pici homokszemcsékből építkezünk, a kisgyermekkori nyelvelsajátításnál viszont nagyobb egységekből, és csak szépen fokozatosan kristályosodnak ki a nagyobb egységeket alkotó homokszemcsék. Az pedig, hogy a gyerekek úgy próbálják utánozni a dalokat, mondókákat, hogy az elején még sokat "halandzsáznak", azért is van, mert a gyerekek minden újdonságot úgy próbálnak megjegyezni, hogy kötik az új fogalmakat már ismert fogalmakhoz. Hát nem így van ez az anyanyelv elsajátításánál? A két és fél éves kisfiam zseniális nyelvújító! Tudja valaki, hogy mi az a tányértapsoló?

Egészen addig, míg csak egyszer-kétszer hallja az új szót, könnyebb így megjegyeznie, mint azt a borzasztó bonyolult kifejezést, hogy cintányér. :-) Amikor pedig a mosogatómókust kereste föl-alá a lakásban, akkor a plüss mosómedve kellett neki. Egyik délelőtt duplózás közben elrikkantotta magát: "Hohó, jönnek a tökök!". Na, itt nekem is beletelt pár percbe, mire rájöttem, hogy pár nappal korábban a bátyjai azt játszották, hogy a duplóvárban küzdöttek a magyarok a törökök ellen. "A napraforgó-t pár hétig egyszerűen pörgővirág-nak hívta. Baj, hogy nem pontosan ugyanazt mondta, mint amit tőlem hallott? Dehogy baj! Sőt, zseniális!

Csodálatos, ahogy ezek a pici emberpalánták tanulnak. Mi is tanulhatnánk tőlük, nem?