Amikor az ember gyerekei bárányhimlősek, akkor nemcsak a pöttyök kezelése nagy feladat. Maga a bárányhimlővel járó nyűgösség és fájdalom körülbelül 2-3 nap alatt elmúlik, úgyhogy ez egy háromgyerekes család esetén legrosszabb esetben is csak 6-8 nap (persze két részletben!). Azt viszont már nehezebb feldolgozni, hogy a család 4-6 hét szobafogságra van ítélve, főleg amikor már a lábadozás fázisban kezdik a lurkók visszanyerni az energiájukat is. Ilyenkor jönnek a kreatív ötletek, például egy kis gyurmázás, amibe "véletlenül" egy kis angolozás is vegyül.

Természetesen nem angolozásnak indult a dolog. Sokan arra esküsznek, hogy jó, ha valami rendszer van az otthoni angolozásban, van egy kis angolozós sarok, ahova a nap egy bizonyos részében elvonul anya meg a gyermek, és angolul játszanak. Hát, bevallom őszintén, nálunk ez nem így van. Biztos a gyerekek száma is közrejátszik benne, de azt hiszem, a hozzáállásom is. Én ezt szeretem sokkal de sokkal lazábban, amolyan spontán csinálni, figyelve a kínálkozó lehetőségekre, és a gyerekek pillanatnyi hangulatára.

Ezen a bizonyos májusi vasárnapon, amikor Máté már elég jól volt, a többiek pedig még nem voltak betegek, főztünk egy adag sóliszt gyurmát.

Már a főzés is nagy élmény volt nekik, hát még amikor elkészült, és a még kellemesen meleg anyagot lehetett összevissza nyomkorászni.

Miután kellően kiadták az energiát magukból a fiúk, és kihűlt a massza, előkerültek a szokásos gyurmázási kellékek is.

És itt van a kutya elásva! Ravaszdi módon, elővettem a sütikiszúró formáimat is, mégpedig azt a néhány állatfigurát, akikről énekelni akartam nekik. Pár perc alatt ott volt az asztalon Alice, the camel, és hogy ne legyen annyira egyedül, készítettünk tehenet meg birkát is. (Old MacDonald Had A Farm + Baa Baa Black Sheep dalok átismételve! Pipa! :-))

Aztán mialatt a gyerekek "pizzát" készítettek, én elkezdtem legyártani a Hey Diddle Diddle című angol gyerekdalnak a szereplőit. A hegedűnél egy picit elakadtam (soha nem volt túl jó a kézügyességem), de szerencsére ekkor bekapcsolódott a Dani, és csinált nekem egyet, amit aztán tovább tudtam fejleszteni.

"Hey diddle diddle, the cat and the fiddle,
The cow jumped over the moon,
The little dog laughed to see such fun,
And the dish ran away with the spoon."

Őszintén szólva sokáig nem tudtam ezzel a dallal mit kezdeni. A szövege ugyan telis tele van hasznos szavakkal, el is lehet mutogatni, kellemes a dallama is, de számomra olyan összevissza értelmetlenség volt a szövege, hogy nem tudtam, hogy tálaljam a gyerekeknek. Aztán most a gyurmázás során jött az ihlet, és vele együtt sikerült is megszeretnem ezt a dalt. (Azt olvastam róla, hogy a dalnak amúgy semmi értelme sincs, egyszerűen csak jól rímelnek a sorok. Aha, OK, akkor nem bennem van a hiba. :-))

Készítettünk egy kis videófelvételt is erről a délutánról. Bár picit feszélyezte a gyerekeket a kamera, azért jól látható, hogy a gyerekek élvezték a spontán jött angolozást. Gergő dobolta a ritmust a cicás xilofonján, Mátéval pedig már lehet angolul is kommunikálni. A végére Dani is kijött a szobájából, hogy mutasson nekem valami nagyon fontosat: egy újságot, tele tevékkel. :-) Hát igen, a füle végig ott volt.

S hogy annak a múlt vasárnapi gyurmázással egybekötött angolozásnak mekkora haszna volt, bizonyítja, hogy most már az egész család kívülről fújja a nótát (Máté most is itt énekelgeti, mert látja, mit csinálok), és aktívan használjuk a szavait. S persze megint nem csináltunk mást, csak énekeltünk, játszottunk, és jól éreztük magunkat.

Ha netán kedvet kaptatok egy kis gyurmázáshoz, a főzött só-liszt gyurma receptjét itt megtalálhatjátok.

Jó szórakozást kívánok hozzá!